A gyermekjogok érvényesülésével kapcsolatos ombudsmani vizsgálati tapasztalatok 2009-ben
A gyermekjogok érvényesülésével kapcsolatos ombudsmani vizsgálati tapasztalatok 2009-ben
A Gyerekjogi Projekthez kapcsolódó – erőszak tárgyú - vizsgálatok
Az erőszakkal szembeni védelem témájára összpontosítva az országgyűlési biztos, a Gyermekjogi Projekt keretén belül öt átfogó vizsgálatot folytatott: a speciális gyermekotthonok és gyermekotthoni csoportokkal, illetve ezek hiányával (1), a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésével (2), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei gyermekjóléti alapellátással, ezen belül a védelembe vételi eljárások tapasztalataival (3), továbbá az iskolai erőszakkal (4), valamint az iskolai fegyelmi eljárás megelőző egyeztető eljárással (5) kapcsolatosan.
(1) A speciális ellátást igénylő gyermekek jogainak érvényesülésével kapcsolatos – hivatalból indított – átfogó vizsgálatra azért került sor, mert a korábbi egyedi vizsgálatok alapján felmerült annak a gyanúja, hogy a gyermeki jogok sérelme a gyermekvédelmi szakellátó rendszer hiányosságaira vezethető vissza.
A speciális szükségletűnek nyilvánított gyermekek különböző okok – súlyos magatartási, alkalmazkodási, tanulási zavarok – miatt szorulnak az átlagostól eltérő nevelésre, gondozásra. Az országgyűlési biztos vizsgálata során a szociális és munkaügyi minisztertől részletes tájékoztatást és adatszolgáltatást kért az ilyen gyermekek – kiemelten a gyermekkorú bűnelkövetők – szakellátásáról. Emellett az ombudsman munkatársai helyszíni vizsgálatot tartottak a minisztérium által fenntartott és a legsúlyosabb problémákkal küszködő gyermekek nevelését, gondozását ellátó speciális gyermekotthonokban: Esztergomban, Kalocsán, Rákospalotán és Zalaegerszegen.
Az SZMM adatai szerint a speciális szükségletű gyermekek létszáma (661) és a férőhelyadatok (510) összevetése alapján megállapítható, hogy nem áll rendelkezésre elegendő speciális férőhely. Ugyanakkor a rendelkezésre álló férőhelyek sincsenek feltöltve: 2007. december 31-én a speciális szükségletű gyermekeknek mindössze 60%-a (397 gyermek) élt speciális férőhelyen. A szakértői vélemények ismeretének hiányában nem állapítható meg pontosan, hogy az integrált elhelyezés a területi gyermekvédelmi szakszolgálat javaslata indokolta-e, vagy ezt az adott megyében a speciális férőhely hiánya okozta. A biztos megállapította, hogy a férőhelyek kihasználatlansága a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos joga sérelmének közvetlen veszélyét okozza, és felkérte a szociális és munkaügyi minisztert, hogy tárja fel az ellentmondás okát.
A minisztérium fenntartásában lévő otthonokban folytatott helyszíni vizsgálat során a biztos munkatársai meggyőződtek arról, hogy az otthonokban a tárgyi feltételek megfelelőek, a tágas épületek jóval több gyermek elhelyezésére épültek, és erre alkalmasak is lennének. Az esztergomi, a kalocsai és a zalaegerszegi otthon vizsgálata ugyanakkor feltárta azt is, hogy az otthonokban kialakított férőhelyek száma meghaladja a jogszabályokban maximált férőhelyszámot. Az illetékes szociális és gyámhivatalok Esztergomban és Kalocsán végzett ellenőrzéseik során megállapították, hogy az intézményekben két olyan önálló szakmai egységet kellene kialakítani, melyek élén önálló gyermekotthon vezetők állnak, és önálló szakmai programmal rendelkeznek. Továbbá, hogy az Esztergomban elhelyezett gyermekek 15-20 %-a enyhe fokban értelmi fogyatékos, de – státusz hiányában – nem tudnak a jogszabályban előírt számú fejlesztő vagy gyógypedagógust alkalmazni. Mindezek alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy a szervezeti hiányosságok visszásságot okoznak a gyermekek kiemelt védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos jogával, illetve a szakemberhiány a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében az esélyegyenlőség elvével összefüggésben is. A visszásság orvoslása érdekében a biztos ajánlást tett a szakminiszternek.
A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy a meghatározott problématípusok, például súlyos pszichés, illetve disszociális tünetek, pszichoaktív szerek fogyasztása szerint elkülönítetten kell gondoskodni a gyermekek elhelyezéséről. Az intézményvezetők elmondása és az minisztérium statisztikai adatai azonban arról tanúskodnak, hogy sokszor nem határolhatók el egymástól a különböző, speciális gondozásra okot adó tünetek, ezért a gyakorlatban nehezen lehet eleget tenni a törvény feltételeinek. A törvényi szabályozás és a gyakorlati alkalmazás összhangjának hiánya tekintetében a biztos a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével összefüggő sérelmet állapított meg, annak orvoslása érdekében a törvény módosítását indítványozta.
A szociális és gyámhivataloknak a 14 év alatti elkövetők ügyében évente jelentést kell készíteniük a gyermek- illetve fiatalkorú elkövetők helyzetéről, valamint a bűnmegelőzési tevékenységről, ehhez különböző szervektől tájékoztatást kérnek. A szervek között a javítóintézetek, illetve a speciális gyermekotthonok egyáltalán nem szerepelnek, noha egészben vagy részben bűnelkövető gyermekekkel foglalkoznak. A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, illetve csökkentése érdekében az ombudsman szükségesnek tartja a gyermekvédelmi gondoskodással érintett – és azon belül a speciális ellátásba bekerült – gyermek- és fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó adatgyűjtést, valamint a gyermekvédelmi rendszer gyermek- és fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó szereplőinek bevonását a szociális és gyámhivatalok jelentéseinek elkészítésébe.
A vizsgálat megállapította, hogy minden intézményben komoly gond a súlyos pszichés problémák, illetve a drogelvonási tünetek kezelése. A gyermekek jelentős részénél szükség lenne speciális pszichoterápiára. A gyermekpszichiátriák – kapacitás hiányában – nem fogadják a nehezen kezelhető gyermekeket. Kivételesen felnőtt-pszichiátrián, vagy gyermekosztályon látják el őket, de előfordul, hogy az intézetnek kell megoldania a kórházi kezelésre szoruló növendék ellátását. Ezzel a helyzettel az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását követő vizsgálat foglalkozott részletesen.
(2) A gyermekvédelmi jelzőrendszer működésével kapcsolatos jelentés még nem készült el, a biztos kérdéseire adott válaszok feldolgozása még folyamatban van.
(3) A 2006-ban indított, a gyermekjóléti alapellátások biztosításával összefüggő átfogó vizsgáltok során az ombudsman 2009-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében folytatta. Tekintettel arra, hogy a Gyerekjogi Projekt éves munkájának súlyponti kérdésköre a gyermekek erőszakkal szembeni védelme volt – ideértve az erőszakos cselekmények elkövetésének megelőzését is –, a vizsgálat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a szabálysértés, illetve bűncselekmény elkövetése miatt védelembe vett gyermekek gondozásával folytatódott. Az átfogó vizsgálat tematikájának megfelelően a biztos adatokat kért a megyében működő szolgálatokról, a gyermekek átmeneti gondozásának lehetőségéről, továbbá a szolgáltatók bűnmegelőzéssel kapcsolatos prevenciós munkájáról.
A vizsgálat megállapította, hogy a szolgáltatók többségénél nincsenek külön bűnmegelőzéssel kapcsolatos prevenciós programok. A kisebb szolgáltatók azonban igyekeznek bekapcsolódni a rendőrség iskolákban tartott drogprevenciós, illetve bűnmegelőzési programjaiba, részt vesznek az e tárgyban tartott továbbképzéseken.
Jogszabályi kötelezettségüknek eleget téve a családgondozók a nevelési terveket elkészítik, azonban a leírtak alapján többnyire nem állapítható meg, hogy a segítségnyújtás mit is jelent. Az ombudsman álláspontja szerint a védelembe vétel célja pusztán a szülő és a gyermek számára meghatározott kötelezettségek és magatartási szabályok betartására való kötelezéssel, annak kétheti, havi, vagy még ritkábban való teljesítésének rákérdezéssel való ellenőrzésével, a szociális munka eszköztárából kizárólag a segítő beszélgetés alkalmazásával nem érhető el. A gondozási tervek készítésébe a családgondozók akkor sem vontak be a pedagóguson, esetleg a pszichológuson kívül más szakembereket, ha a gyermek súlyos és/vagy többszöri bűncselekményt követett el. A gyermekek a szakemberek javaslat ellenére sem kaptak pszichológiai segítséget, mert arra az egyes – főleg a kisebb – szolgáltatóknál szakember hiányában nincs is lehetőség. A biztos rámutatatott arra is, hogy a bűnmegelőzés területén, továbbá a szabálysértést és bűncselekményt elkövető gyermekek tekintetében szükséges a gyermekjóléti szolgálatok és a rendőrség fokozottabb együttműködése.
Az ombudsman emellett megállapította azt is, hogy a vizsgált megye településeinek többségében – csak úgy, mint a korábbi átfogó vizsgálat színterén, Pest megyében – nem biztosított az átmeneti gondozás. A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése ugyan javult, de kívánatos lenne a működés hatékonyságának további fokozása, az együttműködők körének bővítése, továbbá a veszélyeztetettséget észlelő és jelzőrendszer szervezésével és működésével kapcsolatban vannak még hiányosságok.
A feltárt hiányosságok alapján az országgyűlési biztos megállapította, hogy azok visszásságot okoznak a gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető védelemhez és gondoskodáshoz való joggal összefüggésben. A sérelem orvoslása érdekében a biztos felkérte a szociális és munkaügyi minisztert a szolgáltatók módszertani munkájának segítésére, az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy a szociális tárcával együttműködve vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a rendőrség, a párfogó felügyelői szolgálat és a gyermekjóléti szolgálatok együttműködése hogyan tehető eredményesebbé. Végezetül arra kérte a szolgáltatók szakmai ellenőrzését folytató hatóság vezetőjét, hogy a védelembe vétellel érintett gyermekek gondozási folyamatának ellenőrzését kísérje fokozottabb figyelemmel.
(4) Az iskolai erőszak megelőzésével kapcsolatos átfogó ombudsmani vizsgálat során a biztos arra kereste a választ, hogy az állami és társadalmi szervezetek milyen intézkedéseket tettek az iskolai erőszak megelőzése és kezelése érdekében, és ezek miképp teljesülnek a közoktatási intézményekben. (A vizsgálat az oktatási biztossal kötött megállapodás keretében kapcsolódott az oktatási biztos által megrendelt Iskolai veszélyek című kutatáshoz.)
A biztos a vizsgálat átfogó jellegéből következően közel nyolcvan intézményt, szervet keresett meg. Köztük az oktatási és kulturális minisztert, a fővárosi és megyei önkormányzatokat, a megyei jogú városokat, az egyházakat, mint intézményfenntartókat, az Oktatási Hivatalt, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet, a megyei pedagógiai intézeteket, valamint a Magyar Felsőoktatási és Akkreditációs Bizottságot. Tőlük az iskolai erőszak megelőzésével, kezelésével kapcsolatos pedagógiai, szakmai szolgáltatásokról, a pedagógus alap-és a továbbképzési lehetőségekről tájékozódott. Az európai gyermekjogi ombudsmanoktól pedig az iskolai erőszak jelenségével kapcsolatos panaszokról, megelőző programokról és azok gyakorlati működéséről kért tájékoztatást.
Az országgyűlési biztos megállapította, hogy az állami intézkedések nyomán kialakult jogszabályi környezet, az alapfokú és továbbképzési programok, a pedagógiai tervezés erősítését támogató pályázatok, az erőszak problémakörét feltáró kutatások kiegészülve az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kínált lehetőségekkel segíthetik az iskolai erőszakos cselekmények megelőzését. A vizsgálat tapasztalatai szerint az oktatási-nevelési intézmények az iskolai alapdokumentumok (pedagógiai programok, tantervek, házirendek) megújításánál figyelemmel vannak a prevenciót segítő feladatok meghatározására, amelyet a biztos kiemelten fontosnak tart a jövőre nézve is. Megfigyelhető a pedagógus-társadalom pozitív, az erőszakmentesség mellett határozottan kiálló attitűdje is.
Mindemellett a vizsgálat feltárta, hogy a megyei szinten működtetett pedagógiai szakmai szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve maguk a kínált programok is országos szinten eltérő képet mutatnak. A biztos kezdeményezte, hogy a Tolna Megyei Önkormányzat, mivel a rendelkezésre álló információ szerint nem működtet pedagógiai szolgáltatást, teremtse meg ennek feltételeit és alakítsa ki a szükséges intézményrendszert.
A biztos fontosnak tartotta azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az oktatási és kulturális miniszter által felállított „Az Iskola Biztonságáért” Bizottság ajánlásai az oktatási intézmények szintjén azért nem valósulhatnak meg maradéktalanul, mert a pedagógiai módszerek megújulásához szükséges lehetőségeket – megfelelő források hiányában – a fenntartók, illetve a fenntartásukba tartozó oktatási intézmények nem tudják kihasználni. Az intézmény fenntartásban jelentkező forráshiány késleltetheti, sőt bizonyos esetekben akadályozhatja az iskolai erőszak megelőzésére és kezelésére eddig tett állami intézkedések megvalósulását. A vizsgálat továbbá feltárta az iskolapszichológusi hálózat működésének egyes problémáit is.
Az ombudsman felhívta az oktatási miniszter figyelmét, hogy a rendelkezésére álló finanszírozási eszközökkel segítse elő az iskolapszichológusi rendszer hatékony működtetése megteremtésének körülményeit, a pedagógusok továbbképzésének minél szélesebb körben történő igénybevételét, és a pedagógusi alapképzés olyan tartalmú kiegészítését, amely a jövőben a jelenleginél jobban segítheti az iskolai erőszak megelőzését, és a konfliktusok eredményes kezelését.
(5) A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló rendelet módosítása hozta létre az új jogintézményt, a fegyelmi eljárást megelőző egyeztető eljárást. Ennek lényege, hogy egyfajta közvetítést tesz lehetővé: az oktatási intézményekben a fegyelmi eljárást „válthatja ki”, a fegyelmi jogsértéshez vezető események feldolgozása, értékelése és megállapodás létrehozása a felek közt a bekövetkezett sérelem orvoslása érdekében. Mivel az egyeztető eljárás rendeleti szabályozásával kapcsolatosan több garanciális jellegű hiányosság merült fel, az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított, és tájékoztatást kért az oktatási és kulturális minisztertől.
A miniszter válaszában kifejtette, hogy az egyeztető eljárásra vonatkozó rövid rendeleti szabályozást nem tartja alapjogilag aggályosnak, szerinte az a legfontosabb garanciákat tartalmazza, alkalmazása önkéntes, az oktatási intézmények a saját belátásuk szerint alakíthatják szabályait, ezért felülvizsgálatát – annak ellenére, hogy időközben már több szakmai szervezet is kérte az egyeztető és fegyelmi eljárás szabályozásának pontosítását, kiegészítését – nem tartja indokoltnak.
A biztos jelentésben rámutatott arra, hogy az egyeztető eljárásra vonatkozó szabályok az abban részt vevő tanulók alapvető jogait érintik, így visszásságot okoz, hogy az új jogintézmény létrehozásakor nem került sor a közoktatási törvény megfelelő módosítására, az alapjogok korlátozására ugyanis csak törvényi felhatalmazás keretében van alkotmányos lehetőség. Az ombudsman megjegyezte, hogy ugyan egy kielégítő, teljes körű garanciarendszer működése mellett is sérülhetnek alapjogok, ám ha a szabályozás eleve hiányos, homályos, könnyen kijátszható, akkor mintegy „kikövezett út” vezet a gyermekek alapjogainak sérelméhez.
A biztos megállapítását arra alapozta, hogy a rendelet szűkszavú, mindössze néhány bekezdésre szorítkozik. A részletesebb szabályok megalkotását – az intézményi autonómiára és az alkalmazás önkéntes jellegére hivatkozva – a jogalkotó az oktatási intézményekre bízta. Az eljárás érzékeny helyzetet érint: alanyai gyermekek, akik az iskolával szemben függő helyzetben vannak. A szabályozás során egyszerre kell tehát jogi és pedagógiai szempontokat figyelembe venni, amelyek teljes körű mérlegelését – megfelelő iránymutatás nélkül – nem lehet áthárítani az iskolákra. Az egyeztető eljárás bevezetését az oktatási intézmény nem mérlegelheti, a diákönkormányzat vagy a szülői szervezet kezdeményezésre a szabályokat köteles megalkotni, az eljárást pedig „működtetni”. A fegyelmi eljárásra vonatkozó részletes jogszabályi előírásokkal szemben az egyeztető eljárás esetében olyan alapvető, garanciális elemek hiányoznak, mint például, hogy kinek a feladata a közvetítés, a koordinálás, a közvetítőnek milyen szakismerettel kell rendelkeznie, kik vehetnek részt az eljárásban, mit kell tartalmaznia az írásbeli megállapodásnak. A szabályozási hiányosságok azzal a hatással járhatnak, hogy kiüresítik a fegyelmi eljárás intézményét és meglévő garanciáit: a kevésbé formális, kötetlen egyeztetés lefolytatása az iskolák számára kényelmesebb lehet.
Minderre tekintettel az országgyűlési biztos megállapította, az hogy az oktatási intézmények működéséről szóló rendeletben nem határozták meg az egyébként üdvözlendő és hasznos egyeztető eljárásra vonatkozó minimumszabályokat, visszásságot okoz a gyermekek védelemhez való jogával és a tanulók tisztességes eljáráshoz való jogával összefüggésben.
A feltárt visszásságok orvoslása érdekében az állampolgári jogok biztosa felkérte a minisztert a rendelet kiegészítésére és módosítására, továbbá, hogy készítse el az egyeztető eljárásra vonatkozó törvényi felhatalmazás, szabályozás tervezetét. Az ombudsman szerint a rendelet kiegészítése azért is fontos, mert a szükséges alapjogi garanciák beépítésével ez az újonnan bevezetett közvetítő eljárás jól alkalmazható eszköz lehet az iskolai erőszak megelőzésében.
Oktatás
A nevelési-oktatási intézmények működésével, illetve a gyermekek, tanulók oktatási jogaival kapcsolatosan a hivatalhoz érkezett beadványok alapján elmondható, hogy a jogsértések a legtöbb esetben a jogok, illetve a jogérvényesítési lehetőségek ismeretének hiányára vezethetők vissza. Ebből következik az is, hogy a visszásságok megfelelő tájékoztatással számos esetben orvosolhatók, hiszen előfordul, hogy nem is maguk a gyermekek vagy szüleik kérnek segítséget, hanem a közoktatási intézmények vezetői kívánnak meggyőződni arról, hogy intézményi gyakorlatuk megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak, illetve nem sért alapvető jogot. A megelőzés és a hatékony jogérvényesítés érdekében éppen ezért a hozzánk fordulókat igyekszünk tájékoztatni az őket érintő jogi, alapjogi kérdésekben. E fejezetben azoknak a vizsgálatoknak a tapasztalatait foglaltuk össze, amelyeket az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a közoktatással kapcsolatosan folytatott le.
Szülői beadvány alapján indult vizsgálat egy óvodás gyermek ügyében. A panaszos az orvosilag igazoltan hiperaktív, magatartási zavarokkal küszködő gyermeke ügyében kérte az ombudsman segítségét. Beadványához mellékelte az óvoda levelét, amelyben a szülőket arról tájékoztatták, hogy a gyermeket – társai és saját testi épségét veszélyeztető magatartása miatt – az intézmény a következő naptól nem tudja fogadni. A levélben ugyanakkor felkérték a szülőket, hogy a gyermek viselkedési zavara, kezelhetetlensége, nevelőivel és társaival szembeni agresszivitása miatt, a kezelés és segítségnyújtás érdekében forduljanak szakemberekhez. A vizsgálat során az ombudsman megkereste az óvodát, valamint az illetékes gyermekjóléti szolgálat vezetőjét.
A vizsgálat feltárta, hogy korábban egy szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményében megállapította, hogy a gyermek ép értelmű, további óvodai fejlesztést igényel, magatartási problémái miatt javasolták szakambulancián való vizsgálatát. A gyermeket ennek ismeretében vette fel az óvoda. Később a szakambulancián többször kezelték, és a zárójelentés rögzítette, hogy a gyermek sajátos nevelési igényű, részére az integrált óvodai elhelyezés javasolt. A zárójelentésben szerepel továbbá, hogy a gyermek viselkedésterápiás programban való részvétele mellett az anya bekapcsolódott a szülőtréning programba, az azonban betegsége miatt megszakadt.
Az óvodavezető tájékoztatása szerint a beadványban kifogásolt levél célja az volt, hogy a szülőket szakmai segítség igénybevételére késztesse. A gyermeket az óvodai nevelésből nem akarták kizárni, a kért vizsgálatok elvégzéséig azonban – a többi gyermek védelmében – nem akarták fogadni. Az anya a gyermeket a levél átvételét követően nem vitte óvodába. A nevelési tanácsadó vezetője tájékoztatta az óvodavezetőt arról, hogy az édesanya felvette velük a kapcsolatot, a gyermeket a vizsgálatra elvitte.
Az óvoda hitoktatójának, gyermekvédelmi asszisztensének, logopédusának és gyógypedagógusának feljegyzései is rögzítik a gyermek állapotának rosszabbodását. Az óvoda értesítette a gyermekjóléti szolgálatot is arról, hogy a gyermek magatartása az utóbbi időben megváltozott, a szülők nem érzik súlyos problémának az agresszivitást, az intézmény pedagógusait pedig nem tekintetik partnernek.
A gyermekjóléti szolgálat a jelzést követően esetmegbeszélést tartott, amelyen a szakemberek megállapodtak abban, hogy tekintettel a szülő nevelési tanácsadóval történő önkéntes együttműködésére egyelőre nem tartják indokoltnak a gyermekjóléti szolgálat belépését a segítő folyamatba. A nevelési tanácsadó a gyermekről szakvéleményt készített, felvette a kapcsolatot az ideggondozóval, valamint a polgármesteri hivatal az oktatási irodájával, elkezdődött a gyermek gyógyszeres terápiájának beállítása.
A gyermek 2009 februárjától a problématípusának megfelelő nevelést biztosító, alapítványi óvodába jár. A havi hatvanezer forintos térítési díjat a városi önkormányzat – a szakértői bizottság és a gyermekjóléti szolgálat javaslata alapján – átvállalta.
Az ombudsmani vizsgálat során az alábbi megállapítások születtek. A nevelési-oktatási intézmények a gyermekvédelmi törvény 17. § (1) bekezdése szerint a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai. A jelzőrendszeri tagok a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatellátásuk során a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni. A gyermekjóléti szolgálatok a gyermek érdekeit védő személyes szociális szolgáltatásokkal, a szociális munka módszereivel és eszköztárának felhasználásával nyújtanak a családoknak segítséget. A gyermek veszélyeztetettsége estén az óvodát jelzési kötelezettség terheli.
Az óvoda vezetője, pedagógusai érzékelték a gyermek magatartási zavarainak erősödését, azokat pedagógiai eszközökkel azonban tudták orvosolni. Az óvodának tudomása volt arról, hogy az anya a szakambulanciára, a nevelési tanácsadóba nem viszi el a gyermeket, annak okát, az anya együttműködése hiányának hátterét nem tárták fel. Az előzményi dokumentumokra tekintettel megállapítható, hogy a gyermek kezeletlen magatartási problémái következtében kialakult veszélyeztetettsége minden kétséget kizáróan fennállt.
Figyelemmel arra, hogy az óvoda – a gyermekjóléti szolgálatnak küldött – jelzése inkább a probléma hárítására irányult, a gyermek védelmére hivatott és köteles szolgáltató és az intézmény közötti együttműködés nem volt megkezdhető. A gyermek veszélyeztetettségének megszüntetésére irányuló szakmai segítség az óvoda jelzését megelőzően és attól részben függetlenül megkezdődött. Mindebből következően a vizsgálat feltárta, hogy – különös tekintettel a gyermek sajátos nevelési igényére, továbbá óvodai nevelésben való részvételi kötelezettségére – az intézmény előzőekben ismertetett eljárása, valamint a gyermekvédelmi törvényben meghatározott jelzési, együttműködési és tájékoztatási kötelezettség elodázása visszásságot okozott a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben. A biztos kezdeményezte az intézmény vezetőjénél, hogy a jövőben valamely szakmai segítséget igénylő probléma, illetőleg az intézményben nevelkedő gyermekek veszélyeztetett helyzetének észlelésekor haladéktalanul tegyenek eleget a gyermekvédelmi törvény 17. § (2) és (3) bekezdésében foglalt jelzési és együttműködési kötelezettségüknek. Az intézményvezető a kezdeményezést elfogadta.
Ugyancsak panasz alapján indult vizsgálat az óvodai térítésekkel, „önkéntes” felajánlásokkal kapcsolatban.
Több panaszos szerint vécépapírt, papírzsebkendőt, szalvétát, szappant, fogkrémet, ágyneműt és huzatát, írószereket, helyenként gyümölcsölt kérnek a szülőktől az óvodák, természetesen nem előírva, hanem önkéntes hozzájárulásként. A közoktatási törvény ugyanakkor kimondja, hogy az óvodai nevelés ingyenes, a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet pedig meghatározza azokat az eszközöket, amelyeket kötelezően biztosítani kell az óvodák feladatellátásához. Minimális feltétel többek között a fésű, a fogkefe, a fogmosó pohár, az ágynemű, a törölköző, az abrosz, a papírszalvéta, valamint ide tartoznak az ábrázoló tevékenységet fejlesztő anyagok, vagyis azok, amelyek a rajzoláshoz, a festéshez, mintázáshoz, építéshez szükségesek. A rendelet azonban nem egyértelmű: nincs benne megnevezve a vécépapír, a zsebkendő, a fogkrém és a szappan. A vizsgálat során megkeresett közoktatási intézmények fenntartóinak válaszai szerint ezekkel a szülők önkéntes felajánlásként látják el az óvodákat.
Álláspontunk szerint a tisztálkodás kellékeiről, az ágyneműről és a nevelőmunkát segítő eszközökről az intézményeknek, illetve a fenntartóiknak kell gondoskodniuk. Az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy az ezzel ellentétes gyakorlat kialakulásához a hiányzó anyagi forrás, valamint a nem megfelelő jogszabályi környezet vezetett, ami sérti a jogbiztonság követelményét és a művelődéhez való alapvető jogot.
A közoktatási törvény felsorolja a térítéssel igénybe vehető szolgáltatásokat, köztük az étkeztetést is. Az étkezési díjak megfizetése alól a szociális helyzet függvényében mentesség kapható. Álláspontunk szerint e jogalkotói szándéknak mond ellent a gyakorlat, ha az intézmények az ingyenes étkeztetésre jogosult gyermekek szüleitől is valamiféle hozzájárulást várnak el, úgymond „önkéntes felajánlásként”.
A vizsgálat során megkeresett valamennyi szerv felhívta az ombudsman figyelmét arra a rendelkezésre, amely szerint a szülő írásos beleegyezését kell beszerezni minden olyan óvodai, iskolai, kollégiumi döntéshez, amelyből a szülőre fizetési kötelezettség hárul. Álláspontunk szerint azonban ez a kitétel nem a kötelező minimum szolgáltatásokra vonatkozik, hanem a lehetséges többlet-szolgáltatásokra, amelyek nem tartoznak a rendeletben előírtak közé (pl. színházlátogatás).
A gyermekek étkezésének minőségét meghatározó jogi szabályozás, illetve annak ajánlásként való megfogalmazása ugyan véleményünk szerint nem biztosítja a megfelelő ellátást, az intézmények azonban ennek ellenére – már csak az élelmezés-egészségügyi követelmények miatt – sem háríthatják át a szülőkre a kiegészítés kiadásait.
Az ombudsmani jelentés megállapította, hogy a kialakult gyakorlat, a vonatkozó jogszabály egyértelműségének hiányossága a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével, illetve a művelődéshez való alapvető joggal összefüggő visszásságot okozott. A visszásság megszüntetése érdekében a biztos kezdeményezéssel fordult az intézmények vezetői és fenntartói felé, a házirend szabályainak és a gyakorlatnak a jogszabályoknak megfelelő módosítsa érdekében, valamint ajánlást tett az oktatási és kulturális miniszternek, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a minimum feltételek biztosítása során a fogyóeszközök tekintetében és a táplálkozás kiegészítésére vonatkozóan országosan egységes gyakorlat alakulhasson ki. Mindezek mellett felhívta a pénzügyminiszter figyelmét, hogy a közoktatási intézmények feladat-ellátását részben meghatározó állami normatíva szűkössége jelentősen befolyásolja a jelentésben feltárt visszás körülményeket.
Egy újabb ügyben egy középiskolai pedagógus fordult a hivatalhoz diákjai kötelező kollégiumi étkeztetésével kapcsolatosan.
A tanulók problémája az volt, hogy a kollégiumi szolgáltatás csak minden biztosított étkezés (vagyis hétfőtől péntekig reggeli, ebéd, vacsora) igénybevételével érhető el a diákok számára. Az étkezés lemondására csak kivételes helyzetben volt lehetőség. Sok tanuló azonban nem kért volna néhány étkezést, jellemzően a pénteki ebédet és vacsorát, illetve a hétfői reggelit. A pedagógus az intézményvezetőhöz fordult a diákok problémáit tolmácsolva. Az igazgató az ügyben a fenntartótól kért állásfoglalást, de mivel választ nem kapott, a pedagógust többek között a következőkről tájékoztatta: „A kollégium felelős az érvényes törvények és rendeletek alapján azért, hogy az életkornak megfelelő tápanyagszükséglet beviteli lehetőségét biztosítsa. Ez magában foglalja a rendszeres, melegétkeztetést is. Emiatt nem lehet a kollégiumot igénybe venni étkezés nélkül.” A tanár ezek után fordult állásfoglalásért az állampolgári jogok országgyűlési biztosához.
A vizsgálat során az intézmény igazgatója azt a tájékoztatást adta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosától a pedagógus számára küldött állásfoglalás nyomán az étkeztetési gyakorlatot a kollégiumban már átalakították. A kollégiumba történő megérkezéskor a tanulók szülei – illetve nagykorú tanulók esetén maguk a diákok – az étkezéssel kapcsolatosan egy nyilatkozatot tölthettek ki, amelyben lehetőség nyílt arra, hogy a tanulók megjelölhessék azokat az étkezéseket, amelyeket igénybe kívántak venni.
Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a Magyar Köztársaság a művelődéshez való jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. Ennek megfelelően az állami és önkormányzati iskolák igénybevételén túlmenően ingyenes az óvodai, a gimnáziumi, a szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai, a szakiskolai nevelés és oktatás, valamint a kollégiumi ellátás . A közoktatási törvény 32. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kollégium feladata megteremteni a feltételeket az iskolai tanulmányok folytatásához azoknak, akiknek a tanuláshoz, a szabad iskolaválasztáshoz való joguk érvényesítéséhez, nemzeti vagy etnikai kisebbségi nyelven, illetve gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben való tanulásukhoz a lakóhelyükön nincs lehetőségük, illetve akiknek a tanuláshoz megfelelő feltételeket a szülő nem tudja biztosítani.
A kollégiumi étkeztetésre a gyermekvédelmi törvény rendelkezései vonatkoznak. A törvény 146. § (4) bekezdés e) pontjában foglaltak szerint a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni általános és középiskolai diákotthonban, kollégiumban is. A kollégium tehát – igény esetén és a jogszabályban meghatározott kedvezmények érvényesítésével – térítés ellenében biztosítja a gyermekek étkeztetését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az étkezést a kollégiumi tagsági viszonnyal rendelkező gyermeknek saját, illetve szülői választás alapján kötelező igénybe venni. Éppen ezért álláspontunk szerint, a kollégium korábbi gyakorlata visszásságot okozott a szülőknek gyermekük neveléséhez való jogával összefüggésben .A kollégiumnak tényleg biztosítani kell az étkezés lehetőségét, és az valóban célszerű lehet a gyermek számára, ennek igénybevételére azonban nem lehet kötelezni azt a szülőt, aki gyermeke étkeztetését esetlegesen más módon kívánja megoldani. A kollégium korábbi gyakorlata ugyanis valójában egy – törvényben, jogszabályban nem rögzített – kizáró feltételt határozott meg miszerint: az egyébként törvény szerint ingyenes kollégiumi ellátás csak a térítésköteles étkezéssel együtt igényelhető.
Fontos szempont ugyanakkor az is, hogy meghatározott keretek között maga a gyermek is jogosult önrendelkezéshez való jogának gyakorlására – figyelembe véve a tárgyat, a tanuló életkorát és egyéb körülményeket Különösen hangsúlyos az önrendelkezéshez való jog gyakorlása a nagykorú tanulók tekintetében. Ebből következően a jelentés által visszásnak minősített kizáró feltétel alkalmazása e jog gyakorlása szempontjából is visszásságot okozott. Tekintettel arra, hogy a panaszolt intézmény az ombudsmani eljárás során a visszásságot saját hatáskörben orvosolta, nem volt szükség további intézkedés kezdeményezésére.
Egy több gyermeket nevelő, szociális támogatásban részesülő panaszos beadvánnyal fordult a hivatalhoz, amelyben sérelmezte gyermekének középiskolájában az osztálypénz-szedés gyakorlatát .
Az iskola igazgatójának beszámolója szerint minden tanév első szülői értekezletén szülői kezdeményezésre az osztálykirándulás lebonyolítására, osztályprogramok szervezésére és végzős osztály esetén ballagási (erdészeti) öltönyre, tabló készítésére előtakarékossági célzattal gyűjt az osztályfőnök. Az igazgató jelezte azt is, hogy az intézmény házirendje az osztálypénzre vonatkozóan nem tartalmaz előírást, a befizetés önkéntes alapú, illetve annak elmulasztása nem jár(hat) sem a mulasztók nevének nyilvános kihirdetésével, sem a bizonyítvány visszatartásával. A ballagási ruha készítése iskolai hagyomány, mivel úgy ítélik meg, hogy az ünnepélyes öltözékben való megjelenés a vizsga iránti tisztelet kifejezése is, és mint ilyen, fontos nevelési alapelv. Az iskola mindemellett számos programot kínál, azonban valamennyit nem tudja finanszírozni.
A tanulókat megilleti az önrendelkezés szabadsága, amely jog nem korlátlanul biztosított. Az önrendelkezés jogát biztosítja a közoktatási törvény , mikor kimondja, hogy a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani. Iskolai öltözködéssel kapcsolatos korlátozást a törvény két helyen határoz meg. Egyrészt előírja, hogy a pedagógus – a minőség, típus és ár megjelölése nélkül – olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozáson való részvételhez, illetve a tanított tananyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozáson egyidejűleg minden tanulónak rendszeresen alkalmaznia kell . A törvény kimondja azt is, hogy az ebbe a körbe nem tartozó felszerelések biztosítása az iskola feladata. A másik korlátozást lehetővé tevő szabály szerint a pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása, ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a tanuló testi épségének megóvásáról. E rendelkezés teszi lehetővé az ön- és közveszélyes ruházat viselésének megtiltását.
Az iskola tehát kötelező erejű döntéssel házirendjében az öltözködéssel összefüggő korlátozásokat megállapíthat ugyan, de ezekben csak a testi épséget biztosító, illetve védő, valamint a tanórán való részvételt lehetővé tévő ruházat viselését határozhatja meg. Minden olyan iskolai rendelkezés, amely a fentieken kívül kötelező korlátozást tartalmaz, illetve meghatározott viselet (pl. erdészeti, ballagási öltöny) kötelező készítését és használatát írja elő, jogszabályba ütközik.
Hangsúlyozandó, hogy az iskolának a gyermekek felügyeletét a kötelezően előírt ruházat hiánya esetén is biztosítania kell.
A közoktatási törvény szabályozza a (közép)iskolai szolgáltatások igénybevételével járó költségek viselésének szabályait, így azt is, hogy mit lehet ingyenesen, térítési díj, illetve tandíj megfizetése ellenében igénybe venni . Az ingyenes szolgáltatások egy része nem taxatíve meghatározott, hanem a helyi sajátosságokhoz igazodik, vagyis a nevelési program, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a mindenki számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni. A törvény meghatározza azt is, hogy tandíjért vehető igénybe az iskolában, a kollégiumban a nevelési, illetőleg a pedagógiai programhoz, a helyi tantervhez (alaptevékenységhez) nem kapcsolódó nevelés és oktatás, valamint az ezzel összefüggő más szolgáltatás.
A törvény végrehajtási rendelete kimondja, hogy be kell szerezni a kiskorú tanuló szülőjének írásbeli nyilatkozatát minden olyan iskolai és kollégiumi döntéshez, amelyből adódóan a szülőre fizetési kötelezettség hárul.
A nevelési, pedagógiai program részét képező rendezvények költségeit tehát a közoktatási intézmény (óvoda, iskola, kollégium) viseli, ha azonban az intézmény által szervezett rendezvény, kitűzött cél megvalósítása nem tartozik bele a nevelési vagy pedagógiai programba, akkor a költségek viselését át lehet hárítani a szülőre – esetlegesen az intézmény szervei (pl. iskolaszék, diákönkormányzat döntése) által maximált összegben. Erról azonban a szülők írásbeli nyilatkozatát előzőleg be kell szeretni. E nyilatkozatok meglétét a jelenléti ív és az osztályfőnök beszámolója nem helyettesítheti. Az e szabállyal ellentétes gyakorlat a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével és tisztességes eljárással, a művelődéshez (oktatáshoz), az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jogokkal összefüggő visszásságot okozott. A visszásság megszüntetése érdekében a biztos az érdekelt iskola igazgatójánál kezdeményezte, hogy az iskola pedagógiai programját és a rendelkezésére álló forrásokat tekintse át, szem előtt tartva, hogy a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a mindenki számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni. A biztos kezdeményezte továbbá, hogy a korábbi gyakorlatot változtassa meg, és a jövőben a szülőkre háruló fizetési kötelezettség esetén a szülők írásbeli nyilatkozatát előzőleg szerezze be.
Gyermekvédelmi szakellátás intézményei
2009-ben emelkedett azoknak az országgyűlési biztos hivatalához érkezett beadványoknak a száma, amelyek a gyermekotthoni körülményeket, a gondozottakkal való bánásmódot sérelmezték.
Egy beadvány szerint a fővárosi önkormányzat fenntartásában működő egyik csecsemőket, kisgyermekeket és fogyatékosokat befogadó otthon telephelyén a gyermekorvos nem gondoskodik a gondozottak szakorvosi beutalásáról, nem rendelik meg határidőben a pelenkákat, a gyógyszereket. Nem vizsgáltatják ki szakrendelésen az otthonban gyakran előforduló gombás fertőzéseket, azok gyógyításával a gyermekorvos és az ápoló kísérletezik, továbbá az epilepsziás gyermekek gyógyszerszintjének rendszeres mérése és a fogászati kezelések, ellenőrzések elmaradnak. A panaszos kifogásolta az intézmény higiéniás körülményeit, továbbá különböző munkaügyi visszaéléseket is. A biztos az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) kerületi intézetét, és az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőséget (OMMF) kérte fel vizsgálatra. Az ÁNTSZ szakfelügyelő főorvos bevonásával, továbbá előzetes bejelentés nélküli közegészségügyi ellenőrzés keretében folytatott vizsgálatot, mulasztást, szabálytalanságot nem tárt fel. Az OMMF ugyancsak előre be nem jelentett helyszíni vizsgálatot tartott, bizonyítási eljárást folytatott le, továbbá ellenőrizte a vonatkozó dokumentumokat. A munkaügyi felügyelő a megállapított – kisebb – szabálytalanságok miatt figyelemfelhívással élt.
Egy panaszos speciális ellátást igénylő gyermekeket is gondozó budapesti gyermekotthon gyermeki jogokat sértő eljárásával kapcsolatban – a sérelmet szenvedett gyermeket nevesítve – fordult az ombudsmanhoz. A biztos felkérte az intézményt fenntartó Főváros Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ügyosztályát (ügyosztály) és a gyermekjogi képviselőt a panaszban sérelmezettek vizsgálatára, és annak eredményétől függően a szükséges intézkedések megtételére. Budapest Főváros Önkormányzatának Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatának (szakszolgálat) igazgatójánál pedig érdeklődött a gyermekotthon gyámi gondozó tanácsadóinak tapasztalatairól. Informálódott arról is, hogy a gondozottak – különösen a beadványban nevesített gyermekek – jelezték-e a beadványában megfogalmazottakat, ha igen, annak megoldásához milyen segítséget kaptak.
Az ügyosztály vizsgálata a sérelmezettek döntő többségét nem találta megalapozottnak, illetve azok nem voltak bizonyíthatók. A vizsgálat a beadvány gyermekjogi képviselő hiányára vonatkozó részét megalapozottnak találta, a feltárt hiányosságok tekintetében az intézmény igazgatóját intézkedési terv készítésére szólította fel.
A szakszolgálat igazgatójának tájékoztatása szerint a gyámi tanácsadók kéthavonta személyesen keresik fel a gondozottakat az intézményben, látogatásaik során négyszemközt is beszélnek a gyermekekkel, akik a panaszos által sérelmezetteket a gyámi tanácsadónak nem jelezték. A panaszban foglaltakat a szakszolgálat igazgatójának vizsgálata sem igazolta.
A gyermekjogi képviselő leírta, hogy a gyermekotthonban 2009 júniusától látja el feladatát. Első – bejelentés nélküli – látogatására a biztos megkeresése előtt került sor. Észlelte, hogy a gyermekotthonban még a korábbi gyermekjogi képviselő elérhetősége volt kifüggesztve. Jelzésére a hiányosságot az intézmény vezetősége pótolta. A gyermekjogi képviselő a nyári szünidő alatt a gyermekotthonban tartózkodó gyermekekkel felvette a kapcsolatot. Ezt követően két alkalommal járt az intézményben – egyszer az esti órákban. Kisebb hiányosságokat igen, a gyermeki jogok sérelmét azonban nem tapasztalta, gyermektől panasz nem érkezett hozzá.
Figyelemmel a vizsgálati eredményekre, az ügyosztályvezető megtett intézkedésére, továbbá arra, hogy az áttanulmányozott dokumentumok alapján alapvető joggal összefüggő visszásságra utaló tényt, körülményt a biztos nem észlelt, további intézkedést nem kezdeményezett. Az ügyosztály vezetőjét az intézkedési terv megküldésére, a gyermekjogi képviselőt és a szakszolgálat igazgatóját a gondozottak jogai érvényesülésének fokozott figyelemmel kísérésére kérte.
Egy anya ugyancsak egy fővárosi intézményben nevelkedő gyermeke ügyében kérte a biztos segítségét. Azt panaszolta, hogy a gyermekfelügyelő emelt hangon beszélt a fiával, ráncigálta, egyik látogatása alkalmával pedig nem engedte a gyermeket elbúcsúzni. Az anya megítélése szerint a nevelők általában nem tesznek semmit a gyermekek közötti konfliktusok kezelése érekében. Beszámolt arról is, hogy gyermeke többször éhségre panaszkodott. A biztos a sérelmezettek vizsgálatára – különös tekintettel a gondozott gyermekekkel való bánásmódra, az élelmezésre vonatkozóan – felkérte a gyermekjogi képviselőt. A vizsgálat a panaszban foglaltakat nem igazolta.
Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatot a Miskolci Gyermekvédelmi Körzet Befogadó Otthonában. A vizsgálat megindítására az Észak-Magyarország „Kitehetnék a megtelt táblát” című cikke adott okot. Az újság arról tudósított, hogy a gyermekvédelmi intézmény 40 férőhelyén 140 gyermeket helyeztek el. A körülményekről az országgyűlési biztos munkatársai a helyszínen győződtek meg. A helyszíni vizsgálat idején a befogadó otthonban 67 gyermek elhelyezéséről kellett gondoskodni. Tény, hogy a hatóságok közel száz gyermeket utaltak az intézménybe, azonban többen megszöktek, javítóintézetben, vagy büntetés-végrehajtási intézetben voltak. A helyszíni bejárás tapasztalatai szerint a befogadó otthon – a túlzsúfoltság ellenére – a gyermekek elhelyezéséről, teljes körű ellátásáról lehetőségeihez képest gondoskodott. A vizsgálat megállapította, hogy az intézményben dolgozók létszáma, szakképzettsége a jogszabályi előírásnak megfelel, azonban a gyermekek változó létszámára, fizikai és mentális állapotára tekintettel a feladatot a szakemberek nem tudják maradéktalanul ellátni. A gyermekek ellátása is csak nehézségekkel volt biztosítható, a szakértői vizsgálatok, hatósági döntések is késedelmesek voltak. A gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát sérti, hogy a többes testvérsorok (5-10 gyermek) együttes elhelyezését biztosító férőhelyek hiányában a gyermekek több hónapot töltenek a befogadó otthonban. Az ombudsman az intézményt fenntartó megyei önkormányzatot, a szakszolgálat igazgatóját és a másodfokon eljáró szociális és gyámhivatal vezetőjét felkérte a szükséges intézkedések megtételére. A közgyűlés elnöke válaszában tájékoztatta a biztost arról, hogy az ideiglenes hatályú beutaltak fogadására bővíti a nevelőszülői férőhelyeket, az intézmény igazgatója belső átcsoportosítással teszi lehetővé az ellátottak számához igazodó szakmai létszám biztosítását, a szakértői vizsgálatok gyorsítása érdekében pedig külső szakértőket alkalmaz.
A vizsgálat választ keresett arra is, hogy a gyermekvédelmi szakellátásba vételt megelőző hatósági intézkedés (védelembe vétel) több éven át tartó fenntartása, a gyermekek családból való kiemelése saját érdekükben, a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt-e. Az ombudsman megállapította, hogy 2008 szeptembere és novembere között Borsod megyében a gyermekek több mint egyharmada huzamosabb – olykor négy évnél hosszabb – ideje fennálló védelembe vételt követőn került a gyermekvédelmi szakellátó rendszerbe. A beutaló határozatok szerint a védelembe vétel oka több ízben a tankötelezettség megszegése, a szülő gondozási-nevelési kötelezettségének súlyos elhanyagolása volt, ami az a védelembe vételt követően sem változott. Több példa volt arra, hogy a bíróság kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt elítélte a szülőket. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a gyermekek többsége a szakellátásba kerülésekor 10 évnél idősebb volt. Jelentős volt azoknak a száma is, akik 14. életévük betöltésekor csupán néhány osztályt végeztek, családból való kiemelésükkor már kisebb-nagyobb bűncselekményeket is elkövettek. A biztos megállapította, hogy a védelembe vétel éveken át tartó, valós segítséget nem nyújtó – formális – fenntartása ugyancsak visszásságot okoz a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben.
Végül a vizsgálat megdöbbentő tapasztalata azt volt, hogy – a gyermekvédelmi törvény kifejezett tilalma ellenére a vizsgált időszakban – Borsod megyében a gyermekek közel egyharmada a család anyagi és szociális helyzete miatt került a gyermekvédelmi szakellátásba. A megyei/fővárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálatoktól kapott adatok és információk alapján ez a jelenség nem csak a vizsgált megyére jellemző. A biztos megállapította, hogy a gyermekek szociális és anyagi okokra visszavezethető családból való kiemelése alapvető jogaikat sérti, és felhívta az Országgyűlés figyelmét a gyermekszegénység leküzdése érdekében tett intézkedések haladéktalan megkezdésének jelentőségére.
Egy anya azt panaszolta, hogy a Komárom-Esztergom megyében ideiglenes hatállyal gyermekvédelmi szakellátásba utalt gyermekek elhelyezését biztosító befogadó otthon túlzsúfolt, nincs elég szakképzett nevelő. A panasz tartalmazta azt is, hogy a nagyobb gyermekek brutálisan bántalmazzák a kisebbeket, több alkalommal rendőri intézkedésre is szükség volt. A biztos a sérelmezettek, továbbá a gyermekotthon szakmai munkájának vizsgálatára a szociális és gyámhivatalt kérte fel.
A megyei önkormányzat – finanszírozási nehézségek miatt 2008 végén – a feladat ellátására szerződést kötött a Váci Egyházmegyével. A vizsgálat megállapította, hogy gyermekotthon kívülről és belülről egyaránt igénytelen, ingerszegény, sivár benyomást kelt, az ablakokon lévő rácsok börtönjelleget kölcsönöznek. A zuhanyozók rozsdásodnak, a fűtőtestekről lepergett a festék, a csúszásgátlós burkolat kopott és vízköves. A szobákban a függönyök leszakítva, az ágyak nagyon elhasználtak, az ágyneműtartók folyamatosan leszakadnak, állandó javításra szorulnak. A szobák berendezéséhez az ágyakon kívül egy-egy kis íróasztal, továbbá egy szinte teljesen üres polc tartozik. A 3-18 éves gyermekeket befogadó otthonon belül értelmes elfoglaltságra nincs lehetőség, a gyermekek szabadidejüket a közelben lévő játszótéren töltik. A dolgozók nem mindegyike rendelkezik a munkakör ellátásához szükséges szakképesítéssel, a fenntartó nem gondoskodott a gondozottak létszámához igazodó óraszámban megfelelő egyéb szakemberek (pl. pszichológus, fejlesztőpedagógus) alkalmazásáról. Az épület felújítását az egyházi fenntartó nem kezdte meg. Bebizonyosodott az is, hogy 2009 februárja és áprilisa között az engedélyezett létszámnál több gyermek ellátásról kellett gondoskodni. A gyermekek számára a napi ötszöri – ezen belül az egyszeri meleg – étkezés biztosított. Az étel minősége azonban nem megfelelő és mennyisége sem elegendő. A fejlődésben lévő gondozottak csak ritkán jutnak vitaminban gazdag zöldséghez, gyümölcshöz, éhségüket üres, esetleg margarinos kenyérrel csillapíthatják. A vizsgálat a személyi és tárgyi feltételek hiányosságai, a gondozottak egészséges fejlődését figyelmen kívül hagyó élelmezés, a szabadidő teljes szervezetlensége miatt a gyermeki jogok sérelmét állapította meg. A panaszhoz való joggal összefüggő visszásságot okoz továbbá, hogy intézmény házirendje nem tartalmazza, hogy a gyermekek mely esetekben, kinél és milyen módón tehetnek panaszt, illetve nincs lehetőség arra sem, hogy panaszuk megfogalmazásához bizalmas beszélgetésre alkalmas helyiségben, nyugodt körülmények között, jogaik képviseletére köteles személytől segítséget kérjenek.
A nagyobb gyermekek kisebb társaikat érintő bántalmazására vonatkozó panasz, valamint a rendőri intézkedés szükségessége nem, de a gyermekek közötti verbális és fizikai agresszió igazolódott. A biztos a fenntartónak javasolta, hogy tegye lehetővé a befogadó otthon munkatársai részére az agresszió kezelésével kapcsolatos képzéseken, továbbképzéseken való részvétel lehetőségét.
Miután a szociális és gyámhivatal vezetője a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében a megfelelő intézkedések megtételére kötelezte a fenntartót és az intézményvezetőt, az ombudsman ajánlást nem tett, de a hivatalvezetőt az intézkedési terv megküldésére, a végrehajtás figyelemmel kísérésére, továbbá az arról való tájékoztatásra kérte. Végül felhívta a fenntartó figyelmét, hogy az országgyűlési biztos az intézkedési terv végrehajtásáról utóvizsgálat keretében is meggyőződhet.
Az országgyűlési biztoshoz beadvány érkezett miszerint a fővárosi önkormányzat fenntartásában működő gyermekotthon egyik csoportjában a gondozott gyermekek – a velük való bánásmód miatt – agresszívek, kezelhetetlenek. A beadvány tartalmazta, hogy az egyik gyermeket tettleg is bántalmazták. A biztos a sérelmezettek, továbbá a gyermekotthon szakmai munkájának vizsgálatára a fenntartót kérte fel. A fenntartó a szakmai munka átvilágítására gyermekvédelmi szakértőket bízott meg.
A vizsgálat megállapította, hogy a panasszal érintett csoportban élő nyolc gyermek mindegyike – értelmi fogyatékossága, magatartás zavara, beilleszkedési problémái miatt –különleges ellátást igényel. A gyermekek részben a gyermekfelügyelők körében mutatkozó nagyfokú fluktuáció, részben pedig a velük foglakozók megfelelő képzettségének hiánya miatt nem kapják meg a személyiségállapotukhoz igazodó fejlesztést, nevelést. Gyógypedagógiai segítséget nem kapnak, a pszichológiai segítség sem elegendő, ami visszásságot okoz a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben.
A vizsgálat megállapította azt is, hogy a munkaközösség-vezető és a csoportban dolgozó egyik gyermekfelügyelő emelt hangon, agresszíven beszélt a gyermekkel, de a gondozottak tettleges bántalmazására vonatkozó kifogás nem nyert megerősítést.
A szakvélemény bemutatta a gyermekotthonban folyó szakmai munka pozitívumait is. A szakértők – többek között – példaértékűnek tartották az intézmény nyári szünidei táborait, a külső helyszíneken megvalósított szabadidős programokat. A vizsgálatot végzők a szervezett szabadidős programokon kívül azonban nem találkoztak a csoporton belül kezdeményezett, a felnőttekkel közösen végzett szabadidős tevékenységgel, a gyermekek hétköznapokon a szabadidejüket többnyire TV-nézéssel, udvari tartózkodással, olykor semmittevéssel töltötték.
Az ombudsman e hiányosságok tekintetében a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga sérelmének közvetlen veszélyét állapította meg.
A vizsgálat feltárta, hogy a gyermekotthonban kortól és nemtől függetlenül minden gyermek egységes napi ételadagot kap. Az étel mennyiségét a kamaszkorú gyermekek gyakran kevésnek találják, egyes csoportnevelők főként a tízórait és az uzsonnát nem tartották elegendőnek. A csoportok az ételhiányt különbözőképpen pótolják, például a gyermekek a vásárolt élelmiszer árához zsebpénzükkel járulnak hozzá, de van olyan csoport, ahol a nevelők otthonról visznek zsírt, vajat. A biztos – hangsúlyozva, hogy a gyermekotthonban élők ellátása állami feladat – a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való alapjogának sérelmét állapította meg.
Miután a fenntartó a szakértők által feltárt hiányosságok kiküszöbölésére ebben az esetben is intézkedési terv készítését rendelte el, a biztos ajánlást nem tett, az ügyosztályvezetőt a terv megküldésére, a végrehajtás figyelemmel kísérésére hívta fel.
Figyelemmel arra, hogy az országgyűlési biztosok korábbi egyedi és átfogó vizsgálatai többször megállapították, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban élő gondozottak étkezésére, és a dologi kiadásokra fordítható összeg nem minden esetben elegendő az ott élők megfelelő ellátásához, a jelentést az ombudsman – figyelemfelhívásul – megküldte az Országgyűlés Elnökének.
Hatósági eljárások
Az ÁJB 4053/2009. számú ügyben egy anya azzal a panasszal fordult az országgyűlési biztoshoz, hogy 14. életévét be nem töltött gyermekét és ugyancsak gyermekkorú társát bilincsben vitték be a rendőrségre és „gyanúsítottként” hallgatták ki. A biztos a Szegedi Rendőrkapitányság vezetőjétől tájékoztatást és az eljárásai iratok megküldését kérte.
A gyermekek – tanúvallomásuk szerint – az egyikük szüleinek számítógépén beléptek egy osztálytársuk levelező programjába, és onnan társuk nevében trágár üzeneteket küldtek. Az osztálytárs anyja tett feljelentést, a két fiatalt megbilincselve vitték be a rendőrségre. A rendőrkapitányság vezetője utóbb megállapította, hogy a bilincs alkalmazása – a szökés veszélye miatt – jogszerű, arányos és szükséges intézkedés volt, megfelelt a rendőrségi törvényben foglaltaknak. Az előállításról készült rendőri jelentés azonban nem tartalmazta azokat a tényeket, amelyekből az eljáró rendőrök a fiúk támadására, illetve szökésére következtettek.
A rendőrség több hónapig folytatta a nyomozást „ismeretlen tettes” ellen, többször is kihallgatta a gyermekeket és a szüleiket. A biztos a Csongrád megyei főügyész állásfoglalását is kérte, aki a rendőrség eljárását megalapozottnak és törvényesnek találta. Véleménye szerint a cselekménynek számos egyéb olyan következménye lehet, ami indokolta a nyomozás folytatását.
Az ombudsman ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a gyermekkor büntethetőséget kizáró ok, a büntetőeljárási törvény alapján gyermekkorú elkövető ellen nem lehet eljárást indítani, illetve a már megindított eljárást meg kell szüntetni. A többszöri kihallgatásra sem volt szükség, mert a fiúk első tanúvallomásából megállapítható volt, hogy a cselekményt ők követték el, abban más nem vett részt.
Az országgyűlési biztos álláspontjáról értesítette a legfőbb ügyészt, aki intézkedett a nyomozás megszüntetéséről. A legfőbb ügyész szerint a nyomozás elrendelése és a gyermekkorúak első kihallgatása jogszerű volt, de ezt követően az eljárást haladéktalanul meg kellett volna szüntetni, mivel egyértelműen megállapítható volt, hogy nem volt más elkövető. Felhívta a megyei főügyészt, intézkedjen, hogy az ügyészek a gyermekkorúakat érintő büntetőeljárások során maradéktalanul tartsák be a jogszabályokat, és fokozott gondossággal ellenőrizzék a nyomozó hatóság tevékenységét.
Miután a szülők nem merítették ki a jogorvoslat lehetőségeit az országgyűlési biztos – hatásköre hiányában – nem állapíthatott meg visszásságot, de nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a Gyermekjogi Egyezmény értelmében a hatóságoknak a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell elsősorban figyelembe venniük.
Az előző évek gyakorlatához hasonlóan 2009-ben is jelentős volt a kapcsolattartás szabályozásával, végrehajtásával összefüggő hatósági eljárásokat, döntéseket sérelmező panaszok száma. Ebben az időszakban e tárgyban kilenc vizsgálat zárult jelentéssel. A biztos a hatóságok mulasztásai, a jogszabályban előírt eljárási cselekmények elodázása, a jelentős késedelemmel meghozott érdemi döntések miatt a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben állapított meg visszásságokat. Ugyanakkor több esetben rámutatott arra is, hogy a kapcsolattarással összefüggő szülők közti viták rendezésének elhúzódása azáltal, hogy a gyermek biztonságérzetét csökkentheti, nem biztosítja számára az egészséges testi, lelki fejlődéshez szükséges ideális körülményeket, és ezzel a védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos jogának közvetlen veszélyét okozhatja. A hatósági eljárás elhúzódása tehát alkalmas lehet a gyermeki jogokkal összefüggő sérelem okozásra, holott az eljárás során a hatóságnak a gyermek mindenek felett álló érdekét kellene elsősorban szem előtt tartania.
Az OBH 1019/2009. számú ügyben a panaszos anya sérelmezte, hogy a gyermekével való kapcsolattartása szabályozása tárgyában 2007 nyarán benyújtott kérelméről a gyámhivatal érdemi döntést – panaszának az ombudsmanhoz történt 2009 januári benyújtásáig – nem hozott.
A biztos megállapította, hogy a hatóság – bár tudomása volt a szülők között évek óta fennálló konfliktushelyzetről, a rendőrségi, bírósági eljárásokról – a 30 napos ügyintézési határidőn belül a szülők kapcsolattartás szabályozására vonatkozó nyilatkozatának beszerzésén kívül más eljárási cselekményt nem végzett. Az ügyintéző értesült arról is, hogy a gyermekkel pszichológus foglakozik, ennek ellenére a szakember javaslatát, véleményét csak az eljárás megindulása után mintegy másfél év múlva – az ombudsman megkeresését követően – szerezte be. A hatóság éppen úgy figyelmen kívül hagyta az apa jelzéseit, melyek a gyermek édesanyjával kapcsolatos ambivalens érzéseire, az anya vizsgálatára, a fokozatosság elvének szem előtt tartására vonatkoztak, mint az anya határozathozatalra vonatkozó sürgetéseit. Az ügyben érdemi döntés az eljárás megindulását követő másfél év múlva született. A biztos megállapította, hogy a késedelmes eljárás a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmén túl – tekintettel arra, hogy a gyermek huzamosabb ideje nem találkozott az édesanyjával – visszásságot okozott a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggésben is.
Egy másik ügyben – figyelemmel arra, hogy a hatóság mulasztására is visszavezethetően a kisgyermek két évig nem találkozott az édesanyjával – a biztos ugyancsak a gyermekei jogok sérelmét állapította meg. Továbbá ugyancsak a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos jogát sérti, ha a különélő szülői között fennálló mél
|
A honlap TÁMOP-5.5.7-08/1-2008-0001 projekt révén, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. |
|
ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Cím: 1134 Budapest, Váci út 45. „C” épület Telefon: (1) 273-4250 |
Üzemeltető: Smart-meD Line Kft. info@smartmed.hu
|
Portál motor: Phelsuma Informatikai Kft. webmaster@phelsuma.hu |