A szén-monoxid olyan gáz, amely éghető anyagok tökéletlen égésekor keletkezik. Ideális esetben, pl. megfelelően működő fűtési rendszer esetén a kéményen keresztül a szabadba áramlik, azonban a fűtési rendszer hibája esetén a helyiségben maradhat. Ezt azért kell elkerülni, mert a szén-monoxid mérgező, fulladást okoz, azonban szabad szemmel nem látható, így egyéb eszközökre van szükség a gáz észrevételéhez. Ezek az eszközök a szén-monoxid érzékelők.
Manapság már többféle szén-monoxid érzékelőt is vásárolhatunk, a cél azonos, a különbség a működési elvben van. A leggyakoribb választás az elektro-kémiai érzékelős elven működő érzékelő, melynek lényege, hogy a szén-monoxid miatt elektromos feszültség keletkezik, amitől a szén-monoxid érzékelő jelezni kezd.
Az érzékelőn minden esetben található egy tesztgomb, melynek segítségével ellenőrizni lehet az érzékelő helyes működését. A szén-monoxid érzékelőt úgy kell elhelyezni, hogy a fűtő berendezéssel legyen egy helyiségben, attól kb. 1,5-2 méterre helyezkedjen el. A falra szerelt érzékelőt olyan magasra kell tenni, hogy magasabban legyen mint a helyiségben található nyílászárók felső élének magassága. Ha olyan helyiségbe teszünk érzékelőt, ahol nincs fűtő berendezés, akkor belégzési magasságra kell tenni. A belégzési magasság hálószobában az ágy magassága általában, egyéb szobákban, pl. nappalikban 150-160 cm szokott lenni.
A szén-monoxid hatását, tüneteit és érdemes figyelni, ha ilyet tapasztalunk, mindenképpen nyissunk ajtót, ablakot, és hagyjuk el a helyiséget. Ilyen tünetek pl. a fejfájás, émelygés, szédülés.